Megosztaz élet négy betű
kiégett reflektor
kásás hó
Robin Hood
emlék
mitől lennék jól?
kifacsart citrom
én és a Batman
olaj a tűzre
olyan éjszaka
játszom a szavakkal
és múltak az évek
Az élet négy betű
ülök a járdán
szakad a fekete hó
olyan az este
hogy nincs rá baby
semmilyen szó
süvít az ólom
homlokom felé
zsetonom a nullán
repülőjegyre
kevés a lé
vár rám a sitt
kék fény vakít
szirénaszóra
indul a móka
egy patkány
kutyát vadít
nyílik a szám
vadásznak rám
ülök a járdán
korog az üres gyomor
célba köpni
tanít a nyomor
és eltesz láb alól
órámat nézem
üvege eltörött
fügét mutatva
játszom a hülyét
a hülyék között
ülök a járdán
a csomagom ezer kiló
fogammal rágom
a kupakot a sörről
múlik a vakáció
csőrét növeszti
prédára vár
süvít az ólom
károg a dróton
valami gonosz madár
ülök a járdán
nyeli a vizet a fű
fekete tábla
lóg a lámpán
AZ éLET NéGY BETű
süvít az ólom
homlokom felé
zsetonom a nullán
repülőjegyre
kevés a lé
Kiégett reflektor
a vihar
a küszöbön áll
a tortán lángot olt
pezsgőt bontok
így mosom le
torkomról most a port
nem volt rossz veled
de jobb, hogy véget ért
leveledet baby
nem bontom fel
szűzen tépem szét
fejem fölött az ég
kiégett reflektor
holnap a rock & roll
tovább sodor
a falra egy fekete toll
halálfejet rajzol
a szúette színpadon
eső dobol
nem jó sehol
nem volt rossz veled
de jobb, hogy véget ért
leveledet baby
nem bontom fel
szűzen tépem szét
forog velem
a fotel
hideg a hotelszoba
lángra lobban
a képernyőn
egy templomi orgona
nézem a CNN-t
fejembe szalad a vér
élő a horror
fülembe jobbról
egy kalasnyikov zenél
matat a kéz
koszos
a köröm
a párnahuzat
nehéz a fejem
veszni látszik
az ünnepi hangulat
fejem fölött az ég
kiégett reflektor
elvágom
a telefon zsinórt
elég a szavakból
Kásás hó
hátára vesz minket is egy hullám
ott kötünk ki a Vezúv csúcsán
az északi sarkon kitört a nyár
közelít felénk a szökőár
bárkát ácsol egy favágó
ha bűvész lennék és varázsló
teremtenék egy világot
a tankok csövébe virágot
tűznék ha holnap reggelre
száz kezem nőne és egyszerre
elnök lehetnék és partizán
Lucifer összes taxiján
defektet kapna minden kerék
roskad alattam a kásás hó
ha bűvész lennék és varázsló
nem liftezne senki se
üres zsebekkel a semmibe
harangszóra délben
senki se halna éhen
bárkát ácsol egy favágó
ha bűvész lennék és varázsló
nem lenne fullánk a méheken
olyasmi szó hogy félelem
nem szerepelne a szótárban
egy szálka a halál torkában
keresztbe állna és tíz köröm
vésné a falra: elmarad a vízözön
némafilmet vetít az álom
lehúnyt szemekkel naponta látom
fejünk fölött a sebzett ég
ibolyán túli fényben ég
kilyukadt léggömb minden szó
ha bűvész lennék és varázsló
másról szólna a történet
lábtörlőnek a törpéket
nem nézhetné az óriás
nem lenne többé glóriás
ámokfutó a porondon
tű hegye a fekete korongon
nem kopna el és tíz köröm
vésné a falra: elmarad a vízözön
Robin Hood
szögön a gitár
kiszáll a ringből
hever a fűben
pipára gyújt
kifújja magát
és almát majszol
a sherwoodi erdőben
Robin Hood
csorbul a nyílhegy
így megy az idő
unalmába célbalő
nője késik
ha nem jön hétig
elmarad ma is az esküvő
elered az eső cipője ázik
lilul a körme rájár a rúd
barlangba bújva
fújja a füstöt
a sherwoodi erdőben
Robin Hood
szítja a tüzet
megcsapja orrát
a rothadó avar
savanyú szaga
kopik a radír
újra írja
a dzsungel könyvét
ma éjszaka
visszavonulva önként
megírja azt ami történt
kísért a múlt
pipára gyújt
a sherwoodi erdőben
Robin Hood
bújócskázik
Robin Hood
visszavonulva önként
megírja azt ami történt
körmöli egyedül a lapra
hány hordót vertcsapra
voltak ott vagy százan
az illegális bálban
kapta a nőktől a csókot
a fákról lampion lógott
ősz van készül a leltár
az üvegből elfogy a lekvár
kísért a múlt
pipára gyújt
a sherwoodi erdőben
Robin Hood
Emlék
törzsvendég az emlék
az volt a kezdet
mezítláb a réten
lepkéket kerget
egész nap játszik
másé a munka
álmában néha
repülhet újra
reggeltől estig
övé az éden
onnantól eddig
csúszkál a jégen
hóembert épít
szánkója gyorsul
rendőrkutyától
nem volt még rosszul
azt hiszi mindig
így marad minden
vidáman él
zsebében kövek lapulnak
semmitől* se fél * senkitől
leckéje semmi
nem kaphat egyest
Winettout játszik
Zorrót és Tenkest
nyáron a strandon
nudizhat ingyen
szivárványt mázol
fölé egy isten
övé az éden
reggeltől estig
bőrét a fények
barnára festik
kezében bambi
nincs semmi gondja
nem sérti képét
rozsdás borotva
papírhajója
vidáman siklik
játszani hagyják
ma még a spiclik
azt hiszi mindig
így marad minden
szivárványt mázol
fölé egy isten
hangyákat futtat
egy szalmaszálon
nem sejti holnap
ki vágja szájon
Mitől lennék jól?
sznobokba botlom
az édes otthon
romokban hever
Hófehérke
egy konténerben
fekete levest kever
robban egy taxi
annak is annyi
mitől lennék jól?
koponyacsontot
rugdal a terror
és azt üvölti: góóól!
borotva élen
lépdel a téren
jó pár kaszkadőr
Júlia se szőröz
a fürdővízzel
a gyereket az emeletről
kiönti büszkén
a jéghegy csücskén
sörözik Rómeo
hasát növeszti
itt övé a legszebb
Alfa Romeo
mitől lennék jól?
lopják a színeket
a szivárványból
csótány csápol
a liftaknából
büdös a levegő
mocskos a folyó
újra és újra
piszkos meló
pokoli a peep show
videoklipet
forgat a maffia
a Toplista élén
szilikonos mellét
felfedi Madonna
ketyeg az óra
a sarki rókát
ideje átlépni
indulok haza
a póráz laza
szabad vagyok baby
vacsora pár falat
nyelem a nyálamat
így ér véget a nap
csótány csápol
a liftaknából
valahol csöpög egy csap
robban egy taxi
annak is annyi
mitől lennék jól?
koponyacsontot
rugdal a terror
és azt üvölti: góóól!
Kifacsart citrom
iszom a kávét hidegen
átsuhan a bánat a szívemen
nem jöhet vissza a pillanat
’89-ben egy híd alatt
nem zavart minket semmi sem
holdfény táncolt a hűs vizen
ki hitte volna hogy így alakul
vártuk a hajnalt a rakpart kövén
gyanútlanul
kihull kezemből az üres pohár
vállamra fekete lepke száll
kiszáradt mederben araszol az éj
életem lerágott dinnyehéj
életem huzatos váróterem
hamis lapokkal játszik velem
a rovott múltú jelen idő
nem vési kőbe nevemet
a savas eső
ó ó a szép jövő
sajnos kifacsart citrom
ó ó a földgolyón
én már nem vagyok itthon
ó ó néha jó néha rossz a vége
ó ó egy léghajó
némán zuhan a mélybe
tolat a remény a síneken
átsuhan a bánat a szívemen
a fénysorompó vörösre vált
pengeti egyedül a halál dalát
saját magának az ágyamon
a szavakon túli fájdalom
sötét szobámban a szél zenél
a séta a falnál véget ér
unalomig ismert képeket
vetít az égre a képzelet
belőtt magának egy töltetet
elzúg egy meteor a föld felett
az ötletet tőlem lopta
de én már leszoktam róla
hogy szkafander nélkül
repüljek vele turistaként a holdra
ó ó a szép jövő
sajnos kifacsart citrom
ó ó ezt a dalt
már csak magamnak írom
ó ó néha jó néha rossz a vége
ó ó egy léghajó
némán zuhan a mélybe
Én és a Batman
én és a Batman
kéz a kézben ketten
az árral szemben úszva
visszafoglaljuk újra
sorra az összes várost
elfelejtve az átkost
haladunk házról házra
mi hozzuk tűzbe-lázba
a templomot és a kocsmát
a vodkát és az ostyát
mi osztjuk holnap ingyen
mi nem lépünk le innen
én és a Batman
nem adjuk át a stafétát
kéz a kézben ketten
begyújtunk minden rakétát
én és a Batman
kéz a kézben ketten
mi szórjuk holnap végre
a röpcédulákat a jégre
lehet hogy kicsi az ország
hogy túl sok benne a kórság
a betegség a bánat
de nem kötünk fehér sálat
a bot végére mégsem
nem szaladunk a késbe
nem töltjük csőre a fegyvert
de kizavarunk minden neppert
és minden kufárt mi innen
statiszta szerepet a filmen
helyettük jövő nyárig
egy Terminátor játszik
én és a Batman
kéz a kézben ketten
nem várunk lerágott csontra
nem tűrjük vérünket ontva
hogy kiszúrja szemünket szeggel
néhány hájfejű gengszter
ha mi osztjuk szét a tortát
szedhetik a földről a morzsát
Olaj a tűzre
pörög a nyárson az igazi barbie
és gombnyomásra sír
írom a dalt
izzik az aszfalt
és csöpög rá a zsír
öntöm az olajat a tűzre
üzenem semmi gond
fordult a kocka
enyém a vodka
a kutyáké a csont
mért legyek jó?
mért legyek józan?
halott az őr
szívében tőr
nem kaphat el
nem érdekel már
hogy holnap reggel
hol ébredek fel
pörög a barbie
vidám a party
üzenem semmi gond
enyém az utca
hiába fújja
Clinton a szaxofont
enyém az utca
hiába rúgja
két pár csizma a port
kezem a jatton
ezer watton
nyomatom a rock ‘n’ rollt
totálkáros
tudom ez a város
de üzenem semmi gond
közel a cél
a molotov koktél
megér pár zsetont
Olyan éjszaka
olyan éjszaka már soha nem lesz
nem hittem volna róla hogy felvesz
fékezett mégis a sportkocsi
látszott rajta hogy holt profi
fél kézzel fogta a kormányt a csaj
éreztem mellette nem érhet baj
kettőhússzal téptünk a sztádán
látszott rajta hogy szeme a pályán
kaptam a cigit a dobozos sört
így indult a kocsiban a flört
és folytatódott az erdőben
nem szaladt messzire előlem
nem volt csomó a sáson
megadta magát egy tisztáson
égtek az égi fények
kaptam a sört de részeg
mástól lettem az volt a jó
ott fölösleges volt minden szó
olyan éjszaka nem lesz már soha
olyan éjszaka nem lesz már soha
tíz éve már hogy itthagyott
választottunk csillagot
csomót se kötött a kezére
ingemet nevetve letépte
telefonszáma elveszett rég
a foszfor a gyufán most érte ég
a foszfor a gyufán most érte ég
azt hittem örökre velem marad
heverek az ágyon az idő szalad
szép volt akár egy álom
égetem a gyufát és várom
az árokparton hátha
rátapos újra a lába
egy szép napon talán a fékre
jöhetne értem végre
pár év múlva kétezer
összedrótozott szétszerel
a plafonra fekete hálót sző
megöl az idő és fejemre nő
körmömet rágom várom a csajt
elfogy az égen lassan a sajt
skalpomra hajt közli a halál
hogy több olyan éjszaka nem lesz már
Játszom a szavakkal
hallom a rossz hírt minden reggel
fertőzött a magyar tenger
és fejbever valami nyálas dal
a zűrzavar kikészít hamar
játszom a szavakkal
semmi sem dob fel édes
mit kezdjek magammal?
játszom a szavakkal
így vagyok közveszélyes
mit kezdjek magammal?
huzatban állva várom a taxit
képzeletben néhány partit
már lejátszottam
veled a rács mögött
iszom a sört
és forog velem a föld
nevedet vési falba a késem
rémeket látok a hóesésben
és kezemen
nevetve nyomja el
a csikket a yard
agyára ment a szer
a gumibot tőlem véres
mit kezdjek magammal?
fehér a nyelvem az égbolt sötét
tarkómon érzem a fegyver csövét
látom a jövőt
a maffia nem viccel
gyilkosomat fizeti
zsebből egy miniszter
söpri a szél a szemetet a járdán
forog a föld púp vagyok a hátán
látom a jövőt
csontokon twistel
gyilkosomat fizeti
zsebből egy miniszter
És múltak az évek
kiégett fűre hull a harmat
halottak napján születtem
rajzoltak homlokomra szarvat
vakított vörös macskaszem
késett az 56-os járat
levettek rólam minden lét
kokárdát tépett szét egy állat
ünnepnap volt november 7
és múltak az évek a gyarmaton
ó és majdnem úgy mint most
szélcsendben vártam a villamost
naponta készült rólam karton
zajlott a táncdalfesztivál
elcsattant pár pofon a yardon
azt mondták röhögve: ennyi jár
szenteste Templar volt az angyal
nyaralni idejárt Belfegor
álmodtam mézízű naranccsal
hagytam hogy győzzön az almabor
és múltak az évek a gyarmaton
ó és kemény volt a tél
zsebemben nem volt útlevél
jól élt belőlem néhány spicli
mesélni bőven lenne mit
nem volt a dupla jéghez whisky
Kun Bélák ittak martinit
Blinker – dob
Galacs – bass
Vigi – gitár, ének
Qka – trombita
Tapacs – road
szöveg: Pusztai Zoltán
zene: AURORA
vocal: Pusztai, Blinker, Qka
A felvétel a BIKINI Stúdióban, 1997 július 14-23-ig készült.
A legjobb album! :)